Pácz Gábor önkéntes beszámolója a Halogy-Szentgothárd szakaszról

cikk, 2022.08.25. 16:24, szerző: sodi

halogy

Számomra minden gyalogos zarándoklat nagy-nagy kincs. Nem arról szól, hogy milyen stramm, erős és kitartó vagyok. A zarándoklaton én csak résztvevő vagyok, az Úr a szervező.

Korán keltünk ezen a napon, hiszen reggel 5 órakor indult a kisbuszunk, amelyik kivitt bennünket Halogyra. De itt már finom süteménnyel, pogácsával, kávéval és innivalóval vártak minket a helybéliek.

Hat óra előtt pár perccel megérkezett Takács László nádasdi plébános úr is, aki-a korai időpont ellenére - évről évre áldásával bocsát el minket.

Tízen indultunk útnak, lelki vezetőnk Óra Krisztián szentgotthárdi káplán, iskolalelkész volt.

Az út egészén (32 km) keresztutat imádkoztunk, az út széli keresztek ill. templomok voltak az egyes állomások. A keresztutat nemcsak a békéért ajánlottuk fel, hanem egy fiatal édesanya, feleség lelki-testi gyógyulásáért is. Természetesen több rózsafüzért is imádkoztunk, amikor az útviszonyok megengedték és nem libasorban kellett mennünk.
Az útvonal: Halogy - Felsőmarác –Ivánc –Hegyhátszentmárton –Rábagyarmat –Csörötneki szőlőhegy –Magyarlak –Máriaújfalu (Hársas tó) -Zsida (Jó Pásztor kápolna) -Szentgotthárd (Nagyboldogasszony templom)

Az út során igyekeztem a békéért való imát osztogatni mindazoknak, akikkel találkoztunk.
Felsőmarácon a hívek papjukkal (Kiss György csákánydoroszlói Plébános) vártak a templom kapujában és együtt vonultunk a templomba közös imára és éneklésre. Utána szerény agapéban volt részünk.
Iváncon szintén szeretettel fogadtak: ez is Gyuri atya filiája és az itt lakó emberek polgármesterükkel (Gyarmati Tibor) együtt szeretetvendégségre invitáltak a templomi közös ima után. A falubeliek keze munkáját dícséri az a zsíroskenyér, melyen az őrölt paprika az „1Úton” emblémáját formázza. Övéké mindenképpen az elsőség, bárhol is van máshol is az országban.
Hegyhátszentmárton kicsi kis falucska, talán ötvenen lakják. Viszont van egy szép kis templom Szent Márton tiszteletére, amelyet már jó pár éve egy idős néni nyit ki nekünk, ezt tette idén is. Azzal búcsúztunk el, hogy jövőre ismét találkozunk és áldja meg a jó Isten! 
Következő településig erdőben és mezőn megyünk, ami levezet a Rába partjára. Nagyon szép vidék. Rábagyarmathoz közeledve az erdő szélén van egy forrás, amely Szent László nevét viseli. Finom, friss a vize, érdemes megállni és egy kicsit megpihenni.
Rábagyarmat után ismét az erdőben zarándokoltunk, távol az autós forgalomtól. A csörötneki szőlőhegybe elég meredek és kanyargós út vezet fel, fáradtságos a feljutás. Nemrég épült egy kilátó a hegyen, ahonnan szép a kilátás, „Ciszter kilátó” nevet viseli. Ahogy a hegy nevéből is kiderül, sok-sok parcella van, szőlővel ill. kisebb nagyobb házikóval, erdővel övezve. A hegy nagy keresztje alatt a csörötneki hívek népes tábora várt ránk, akik szeretet lakomában részesítettek. Meg is jegyeztem, hogy egy lakodalomban sincs többféle sütemény, mint amennyit oda „varázsoltak”. Egyébként minden évben ezt teszik. Együtt vonultunk az erdőben lévő Sáfár-hegyre, ahol Szűzanya szobor van és közösen imádkoztunk.
Ismét erdő következett, majd a magyarlaki hegyről leereszkedve gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé. A helybeli hívek a templom előtt vártak és itt is a közös ima után agapét kaptunk a templom sekrestyéjében. Jól esett a pihenés, hiszen az út felén már túl voltunk és még várt ránk jó pár kilométer.
A Máriaújfalu határában lévő Hársas-tó gyönyörű környezetben fekszik: körös körül erdő van. A patak vizét duzzasztották fel sok éve és így jött létre ez a horgász paradicsom, amelynek kijelölt (ingyenes) strandja is van. E mellett a tó mellett elhaladva és megint egy kaptatót legyőzve, sokáig ismét erdőben megyünk. Az erdőből kiérve a zsidai Jó Pásztor kápolnához érünk, amely Boldog Brenner János vértanúságának útvonalán, az ő emlékére épült, még jóval a boldoggá avatás előtt. (Ő 1957-ben halt vértanúhalált és 2018-ban avattak boldoggá.)
Utolsó alkalommal még itt megpihentünk és indultunk a Szentgotthárdi templom felé. 7 órakor szentmise kezdődött, amelyre beértek a Szlovéniából indult zarándokok is, Dejan Horvath atya vezetésével. Ők sokan jöttek, mert csatlakoztak hozzájuk faluról falura a Vendvidéken élő, szlovén anyanyelvű emberek (vendek) is.
Az útvonal: Markovci (Szlovénia) – Kétvölgy – Szakonyfalu – Rábatótfalu – Szentgotthárdi Nagyboldogasszony templom (kb. 20 km). A szentmise két nyelvű, hálaadó volt: Óra Krisztián és Dejan Horvath atya közös koncelebrálásával. Az egész templomi közösség elimádkozta a mise végén a békéért való imát, majd a „Béke fejedelme” kezdetű ének minden versszakát.

Milyen is volt ez a nap? Mit kaptam tőle? Mit jelentett nekem?

- Számomra minden gyalogos zarándoklat nagy-nagy kincs. Nem arról szól, hogy milyen stramm, erős és kitartó vagyok. A zarándoklaton én csak résztvevő vagyok, az Úr a szervező. Ő az, aki a tenyerén hordoz. De, ezt csak akkor érthetem meg, ha a mindennapi komfort zónámból kilépek. Csak az Isten ege alatt gyalogolva érthetem meg, hogy mennyire a jó Istenre vagyok utalva. Legjobb, ha rábízom magam és akkor a mindennapokban is meg tudom ezt tenni. Muszáj megtennem, mert az Ő akarata, döntése a fontos mindig. A dolgom nem az, hogy kételkedjek Benne, hanem, hogy Rábízzam magam, tegyem oda magamat az Ő kezébe és fogadjam el az Ő akaratát. És tapasztaljam vagy lássam be, hogy Ő mindent feláldozott értem, mert ennyire szeret. Ma is, most is.