Zarándoklat Máriabesnyőn és Mátraverebély-Szentkúton
cikk, szerző: reka
2015. december 5-én, első szombaton, a 2. adventi gyertya meggyújtása napján.
A zarándokbusz indulása hírére azonnal igent mondtam, mert nagyon vágytam már lelki feltöltődésre, mert nagyon elnyűnek a hétköznapok. Jól döntöttem. A minket végtelenül szerető Isten most is bőségesen adott kegyelmeiből pontosan annyit, amennyit be tudtunk fogadni.
Csodálatos idegenvezetőnk volt Máriabesnyőn, aki élete tanúságtételét is belefoglalta mondandójába
Nagy hála és öröm van bennem különösen azért, mert amint hazafelé indultunk a templomból buszunk felé, az úton férjem a következőket mondta: „Tudod, nem mindig bírom figyelemmel a szertartásokat, de amit ma itt átéltem, tényleg megérintett. Behunytam a szemem, és engedtem, hogy csak úgy legyek. A vég nélküli dallamok teljesen átmosták a lelkemet. Könnyűnek érzem magam.”nagyon hiteles, megrázó módon. Az ő kérésére élő „angyalokként” mindnyájan megöleltük egymást ezzel a nap hátralévő részére közösséget teremtve egymásból.
Több tapasztalat is elhangzott arról, hogy ez a két kegyhely azért áldott, mert Isten erős JELENLÉTE tapasztalható itt meg Mária által, Aki Édesanyánk. Én is átéltem azt a békét és örömöt, amit csak Isten adhat. Mennünk kell ezután is minél több zarándoklatra, mert ezek a helyek a Szűzanya által Isten különlegesen áldott Jelenlétének helyei. Ő gyógyít, hogy mi tovább gyógyíthassuk a körülöttünk lévő világot az Ő erejéből, mindannyiunk javára.
Kocsis Andrea önkéntes