Pilisi téli zarándoklat Esztergomba
cikk, szerző: reka
„Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20)
Advent idején igyekszünk szívünk ajtaját tágasra nyitni, sóhajtva várjuk, hogy karácsonykor megszülessen szívünk jászlában a betlehemi kisded. Három napos zarándoklatunk szívünk ajtaját nyitogatta, szívünk jászlát melengette és a szeretet mécsesét táplálta. Út közbeni és utáni elmélkedésekkel, mély beszélgetésekkel, énekléssel és imákkal tettük teljesebbé várakozásunkat. A Markolt család szeretetteli vendégfogadása utunk bónuszát jelentette. Máriaremete Kisboldogasszony templomától Esztergom Nagyboldogasszony bazilikájáig hol a felhők alatt, hol fölöttük, néha sűrű ködben járva növekedett bennünk a szeretet. A tűz melyet zarándoklatunk táplált lelkünkben égetett, de tisztított; emésztett de épített, sütögetett de Istenhez alkalmaztatott. Esztergomban, a Szent Tamás hegy tetején este nappali fényözönben álló Fájdalmas Szűz kápolna elől, az egész várost beterítő gyönyörű tárogatózene szólt megérkezésünkkor, igaz ajándékként:
„Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, gyönyörűbb, mint a nagyvilág…”
Mintha elérkezett volna a tökéletes, értékes adományban részesültünk, megmaradt „a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet”.
