Kemény Éva

1Úton gyalogos zarándoklat – Szilánkok

A Mihályháza-Pápa szakaszon a táv hivatalosan 15 km, de a vasútállomási utakat is hozzászámítva inkább a 20-at közelíti. Imádsággal és áldással indultunk, József atya megint elkísért minket a falu vége tábláig. A zarándoknak igazából egy ellensége van: az eső, minden más időre föl lehet készülni. Gyönyörűen sütött a nap, talán túlságosan is, már Mihályházát elhagyva feltettük a sapkákat. Útközben a falvakban kicsit lelassítottunk, összerendeztük magunkat, és hangos énekszóval vonultunk végig. A határban gyorsabban haladtunk, ki-ki halkan beszélgetett, magában imádkozott, vagy egyszerűen csak csöndben élvezte a minket sokáig kísérő Somló és a hívogató Bakony vonulatának ködbevesző, gyönyörű látványát. A zarándoktársak felváltva, boldogan vitték a felvirágozott keresztet.

A templomokhoz közeledve megkondultak a harangok – megrendítő élmény: azért szól a harang, mert mi megyünk. Először betértünk a templomba rövid imádságra, aztán jólesően megpihentünk egy kicsit. Mindenhol frissítővel vártak bennünket, köszönet érte a híveknek.

A Juhar utcában énekeltünk már, amikor a teveli zarándokcsoport elhaladt előttünk – vidáman integettek, ők közelebb voltak a célhoz. Harangzúgásban, énekszóval fordultunk rá a Szent József templomhoz vezető útra, ahol a kapuban Ferenc atya várt minket Mária-kék palástban. A záró misén Fülöp Rita és Pus Tibiék társaságában örömmel zenéltünk. Látva a sok kipirult, boldog arcot szívemben hálával fújtam a furulyába: Védelmezz Magyarok Nagyasszonya, imádkozz érettünk Anyánk!

Kemény Éva
szervező