Beszámoló a Galgamácsa-Erdőkürt szakaszról

A Galgamácsai Szentkereszt Felmagasztalása templomnál gyülekeztünk augusztus 12-én 9:30-tól.
A templomban elmondott bevezető szöveg és technikai információk után elimádkoztuk Székely János püspökatya erre az alkalomra írt imáját a fiatalokért. Noel atya áldását követően a templom előtti csoportkép készítése és a rövid bemutatkozó kör után a régi himnuszunkat, a „Boldogasszony anyánkat” énekelve, 24-en indultunk útnak Erdőkürt felé.
A bemutatkozáskor kiderült, hogy van egy kántorunk, így Marci segítségével könnyen ment az éneklés az egész úton. Újtelepig beszélgetéssel, ismerkedéssel telt az idő, majd ismét énekelve érkeztünk meg az Újtelepi feszülethez, ahol rövid pihenő után elkezdtük az örvendetes rózsafüzér titkait imádkozni a közös és az egyéni szándékokért. Három km megtétele után elértük az Ecskendi erdőt, ahol még egy darabig aszfalton, majd földes úton folytattuk utunkat.
Délben a zarándok csapat együtt elimádkozta az Úrangyala imát, majd ismét dalra fakadtunk, ahogy a rózsafüzér után is. Hat km után, a lőtérnél, énekszóval búcsúztunk néhány társunktól, akik eddig tudták vállalni a gyaloglást. A rövid pihenő után következett a csend szakasz, amit követően többen megjegyezték, hogy jobbkor nem is lehetett volna, ugyanis egy huzamosabb erdei kaptatón elmélkedtünk magunkban. Folytatva utunkat az emelkedőn egy útkereszteződésnél megpihenve elkezdtük a keresztutat. Néhányan aktívan bekapcsolódtak és felváltva olvastuk az egyes állomások szövegét. Konstatálva, hogy nagyon elszaladt az idő a 7-ik állomástól menet közben olvastuk a keresztúti elmélkedéseket.
A tizedik km megtétele után érkeztünk meg a Rózsa-kúthoz, ahol egy Regnum Marianum csoport 15 év körüli gyerekeket táboroztatott már egy hete. Itt mindenkinek jól esett a pihenés és a friss forrásvíz. Ketten itt is elköszöntek tőlünk és egyéb programjuk miatt hazafelé vették az irányt. Mivel kezdett szorítani az idő (17 órára oda kell érni a misére), egy kicsit nagyobb léptekkel, de a „Van egy jó hely”-t énekelve hagytuk el a réten sátorozó gyerekeket. A szépen megduzzadt Rózsa-tó mellett elhaladva értük el a lezárt Vaddisznóskertet. A kerülő út egy igen meredek kaptatón vezetett, ami az idősebbeken azért kifogott, de becsületükre legyen mondva 69, illetve 73 évesen is megmászták az emelkedőt. Pihenésképpen az utolsó állomás elmélkedését olvastuk és közösen elmondtuk Miszori Zoltán atya „Aki zarándokol” című imáját. Erdőkürtig lankás lejtő következett, ahol megnyújtott lépésekkel, beszélgetve közeledtünk a Mária-kerthez. Itt csatlakoztak hozzánk négyen azok közül, akik csak a lőtérig gyalogoltak velünk. A hátralévő 1 km-t énekelve tettük meg a Szentlélek templomig, ahol dr. Varga Lajos váci segédpüspök fogadta a kissé megfáradt csapatot. Mivel Erdőkürtnek nincs állandó plébánosa, ezért Lajos püspökatyát kértük meg, hogy a zarándoklatunk méltó befejezéseként, misét celebráljon számunkra. A templomban azért vártak erdőkürti hívek is, akikkel a mise elején, közösen elimádkoztuk újra a Fiatalokért szóló imát.
A Szentmise és az áldás után az Erdőkürtiek, élükön a hitoktató Anikóval, a templommal szemben lévő, közösségi háznak elnevezett zarándok szállásra invitáltak, ahol friss pogácsával és itallal vendégeltek meg. Itt módunkban volt még egy kicsit a püspökatyával beszélgetni. Sajnos túl hosszú értékelésre nem maradt idő, így csak néhányan mondták el a zarándok utunkon szerzett élményeiket, érzéseiket. Megérkezett a Váckisújfalusi polgármester által vezetett falubusz, ami hazaszállította csoportunk nagy részét, akik közül néhányan még egyházközségi gyűlésre igyekeztek. Megköszönve a kedves fogadtatást az Erdőkürtieknek és a szentmisét a püspökatyának, búcsút vettünk a templomtól és a falutól. Vegyes kis csapatunk, akik között volt fiatal és több régebb óta fiatal (16-tól 73 évesig) igazi, összeszokott zarándok csoportként járta végig zarándok utunkat, imádkozva és énekelve a fiatalokért és hogy a generációk még jobban megértsék egymást.
Együtt járták az utat nők és férfiak, evangélikusok és katolikusok, fiatalok és idősebbek, felajánlva fáradságukat és imájukat mind ugyanazért: a fiataljainkért, saját gyerekeinkért és unokáinkért. Őket látva, velük együtt imádkozva, valóban van remény a keresztény Magyarország megmaradására.
Szakaszunknak volt egy saját mottója is: a „Kereszttől a Szentlélekig”. Ugyanis a Szentkereszt Felmagasztalása templomtól vezetett utunk a Szentlélek templomáig.

Máshogy fogalmazva; a kereszttől indulva a Mária Úton, Máriával kértük a Szentlélek segítségét a fiataljainkért.

Istennek legyen hála!