Beszámoló a Jászivány-Jászapáti szakaszról

Jászivány-Jászapáti 2023. augusztus 12. Nézelődök a jásziványi buszra várók között. Akik itt vannak, mindannyian a zarándoklatra készülnek. Legtöbbjüket ismerem, tavaly is velünk jöttek. Idén kevesebben vannak. Sok rendezvény van a szomszédos településeken.

A jásziványi Jézus Szíve templom nyitott ajtóval vár minket, a templom gondnoka. Angelika kinyitotta ebben az évben is. Még van egy fél óra az indulásig, addig kitöltjük a jelenléti ívet. Bori a lelki vezetőnk elmondja a menetrendet. Hamar elhagyjuk a csendes falut. Azutolsó házaknál egy kőkeresztnél állunk meg először. Az orgonabokrok már túlnőttek rajta. Hoztunk magunkkal fűrészt, metszőollót. Kiszabadítjuk a keresztet, hogy lássák az erre járók. A „Császár útját” fehér kővel szórták fel egy szakaszon. A tavalyi látványhoz képest most gyönyörű zöld a mező tele mezei virágokkal. Most egy erdő mellett megyünk. Az erdő végén kőkereszt. Minden keresztnél megállunk, még a kereszt nélküli kereszteződéseknél is. Ahogy a kavicsos rész véget ér útkereszteződéshez érünk, újabb kőkereszt mellett állunk meg kereszthódolatra. Innét a Pélyi úton megyünk tovább Jászapáti felé. Most egy hosszabb szakasz következik a Szentháromság szoborig. Virágzó rétek mellett megyünk. Mintha minden növény egyszerre akarna virágozni. A sziki sóvirág is utolérte a többieket. Máskor augusztus végén kezdett virágozni.

Mielőtt a szoborhoz érnénk, megállunk egy nagyobb fa alatt egy kis pihenőre. Az utóbbihetekben gyakori volt az eső, ezért most örülünk a felhőmentes kék égboltnak. A Szűzanya ránk terítette kék köpenyét. A Szentháromság szobor nagyon szép. 2014-ben felújította az a család, aki annak idején állíttatta. Itt hosszabb pihenőt tartunk. Minden megállónál elkezdünk egy tized rózsafüzért. Utána éneklünk. Az ima előtt imaszándékokat fogalmaztunk meg a különböző élethelyzetben lévő fiatalokért. A következő megállóig beszélgetünk is, jó újra találkozni a zarándoktársakkal, ismerkedni az újakkal. Közben szemetet is szedünk a magunkkal hozott szemeteszsákokba. Sajnos még egy kevésbé látogatott földúton is ”megjelenik a civilizáció”. Továbbmegyünk a Pélyi úton, de nem megyünk rajta végig Jászapátiig, mert sínek állják az utunkat. Itt nincsen hivatalos átjáró. Még fontosabb, hogy a párhuzamos dűlő mentén vár bennünket egy másik kereszt, ezért az útkereszteződésnél, jobbra fordulunk. A Soós kereszt már közel van a városhoz, gyakran van előtte friss virág. A mögötte lévő kanálisban most újra van víz, ellentétben a tavalyi nyárral. Innét már megállás nélkül megyünk a jászapáti temetőkápolnáig. A Jászapáti temető szép árnyas hely régi síremlékekkel. A kápolnát fogadalomból építették a hívek az 1739-es pestisjárvány után. Mellette egy lépcsős kálváriát emeltek, mert itt nincsen domb. Pájer Antal helyi pap-költő így ír a temetőről:

Minden falu, város egy vagy másra büszke,
Melyen még dédapja is kevélyen függe;
Itt egy tündérkastély, ott egy puszta várrom,
Amott meg vérharmat esik a határon:
Mi is büszkék vagyunk temetőnk halmára;
Nincsen a mi híres temetőnknek párja.
A kápolnában hideg víz, bodza- és levendulaszörp várt bennünket.

Az esti szentmisére énekelve vonultunk be. A Mária oltárra helyeztük a keresztet és a zászlókat. Kocsis Sándor plébános atya és Hágen Pál Tamás káplán atya köszöntött bennünket.

Deli Julianna