Beszámoló a Mór-Bodajk szakaszról

Beszámoló
1Úton zarándoklat 2023 – Mór-Bodajk szakasz

Tizedik alkalommal szerveztem meg a móriak zarándoklatát. Ebben az évben huszonhatan indultunk el a Szent Kereszt Plébánia templomból, a Bodajki Segítő Szűz Mária Kegytemplomba. A zarándoklat lelki vezetését nagyban segítette a Mária Út- tól kapott háttéranyag.
Nagyon boldog vagyok, hogy ebben az évben is sikerült távoli zarándoktársakat megszólítani. Hárman érkeztek együtt, különböző helyekről, így Bp-ről, Kesztehelyről és Kisbérről. Egyikük tanúságtétele külön olvasható.

Nekem, zarándokvezetőként három élmény érintette meg lelkemet: Megálltunk a Bodajk hatánál levő keresztnél és rövid elmélkedés után mindenki rátette jobb kezét a mellette levő vállára és elénekeltük a „ Jézus életem, erősségem” éneket. Összekapaszkodva erőt merítettünk Jézusból és egymásból. A másik megható percek, amikor nagypapa és unokája együtt vitték a templomig a keresztet. Minden évben lélekig ható érzés, megérkezni Bodajkra, és a csodálatos panorámájú Kálvária dombon keresztutat imádkozni - idén a Fiatalokért.
Ebben az évben is Mórórcz Tamás plébános, kanonok, c. apát, h. esperes mutatta be a zárómisét és köszöntötte az Oroszlányból, Csatkáról és Mórról érkezett zarándokokat. Szentbeszédében az evangéliumot (Mt 14,22-23) értelmezte, melyben Jézus lecsendesítette a tengert, ˇ” az élet nehézségeit szimbolizáló viharos tengerben az ember csónakban közlekedik, a vihart csónakban éli”- kezdte elmélkedését.
A szentbeszédet hallgatva, arra gondoltam: mi, zarándokok, ezen a napon „egycsónakban” indultunk el és érkeztünk meg. Mi a keresztnél összekapaszkodtunk és a „csónakban” egy közösség voltunk. „El kell gondolkodnunk a „szép időben”, hogy mi is a mi csónakunk? – tette fel a kérdést Tamás atya, majd az alábbi gondolattal zárta szentbeszédét: „Kérjük a tenger hullámait lecsendesítő Urat, aki meghívott bennünket, hogy vízre lépjünk, hogy felismerjük korlátainkat, kicsinyhitűségünket, és még jobban ragaszkodjunk ahhoz, aki a viharos tenger felett is Úr!

Legyen az alábbi rövid imánk hitvallásunk, a bajban kezet nyújtó Isten felé: „Mindig veled akarok maradni, hiszen megfogtad jobbomat.” (Zsolt 72,23) - Ennél szebb útravalót nem kaphattunk volna.
Hála van szívemben, hogy zarándoktársaimmal az 1úton, „egycsónakban vízre szállva”, Jézustól erőt merítettünk, nem féltünk és bátorságot kaptunk életünk viharos tengerén.

Grüll Erzsébet