1Úton, Galgamácsa – Erdőkürt beszámoló

Idén is a galgamácsai Szentkereszt Felmagasztalása templomnál gyülekeztünk augusztus 10-én 9 órakor. A templomban a technikai információk és a bevezető elmondása után Noel atyától áldásában részesültünk. Az erre a napra készült lelki tartalom öt állomásából az elsőt itt a templomban tartottuk meg. Felolvastuk az elmélkedés szövegét és az önismereti kérdéseket (amin azután az út során lehet beszélgetni, elmélkedni). Közösen elmondtuk Székely János püspökatya erre a napra írt imáját a gyermek – szülő szeretetkapcsolatért.

A templom előtti csoportkép készítése és a rövid bemutatkozó kör után elénekeltük a „Hálát adok, hogy itt a reggel…” kezdetű reggeli hálaadó énekünket, majd 10 óra körül útnak indult a csapat. Az idei zarándoklatot egy rejtvény feladat színesítette: a vállalkozókedvű zarándokoknak az út során betűket és szavakat kellett gyűjteniük, amiből a végén egy mondat kerekedett. Az első betűket a templom előtt álló Mária Út táblán találták meg.

Az Újtelepi feszületnél egy rövid pihenő után hangzott el a 2. állomás elmélkedése és a „Nagy Szent József Dávid sarja…” kezdetű ének (József igenjére gondolva), majd az örvendetes rózsafűzér első titkának imádkozásával folyattuk utunkat. A rózsafűzér imát a nap fő szándéka mellett az itt elhangzott egyéni szándékokra és az erre a napra a Mária Úthoz és a Mária Rádióhoz beküldött szándékokért mondtuk. Ezeket az imaszándékokat a keresztünkhöz rögzített papírlap jelképezte. Ahogy a feszületnél, a Rózsakút panziónál álló útjelző táblán is megtalálták a zarándokok a rejtvény betűit, szavait.

Az Ecskendi erdőt elérve aszfalton, majd földúton folytattuk menetelésünket. Délben elimádkoztuk az „Az Úrangyala” imádságot és az örvendetes rózsafűzér második titkát.
A hatodik kilométernél elértük a „Lőtér” állomást, ahol megpihentünk, majd a 3. elmélkedést olvastuk fel, ami a nagyülőkről és dédszülőkről való megemlékezésről szólt. Itt két társunktól a „Krisztus Jézus nagyanyjának…” kezdetű énekkel vettünk búcsút, Ők eddig tudták vállalni a gyaloglást. A Szent Annáról szóló ének után a csend szakasszal folytattuk utunkat, ahol alkalmunk nyílt az eddig elhangzott önismereti kérdésekről és a mi érintettségünkről csendben elmélkedni.
Hamarosan újabb Mária Utas jelzőtáblát találtunk az erdőben, ahol ismét volt néhány betű a rejtvény számára. Innen az örvendetes rózsafűzér harmadik titkát imádkoztuk, majd dalra fakadt a társaság.
Még az emelkedő sem szegte kedvét a csapatnak.

A 10-ik kilométernél értük el a Rózsa-kutat, ahol hideg forrásvízzel frissíthettük fel magunkat. Itt hosszabb pihenőt tartottunk az erdő hűs árnyat adó fái alatt. A 4-ik elmélkedés a tékozló fiúról és a családi sebekről szólt. Itt a forrásnál is énekszóval vettünk búcsút három társunktól, majd a rózsafűzér negyedik titka következett út közben.

A Rózsa-tavat elhagyva érkeztünk meg a vaddisznós kertet elkerülő meredek kaptatóhoz, amit a 70 feletti társaink is sikerrel leküzdöttek. Fent, a csúcsot elérve már megkönnyebbülve énekeltük a „Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat” kezdetű himnuszunkat. Innen, az utolsó erdei szakaszon következett az örvendetes rózsafűzér ötödik titkának imája. Az erdőkürti Mária-kerthez közeledve hangzott el az „Ó Mária, Isten anyja” című ének. Itt csatlakozott hozzánk egy új zarándoktársunk, majd később a lőtérnél elköszönő két társunk is utolért autóval. A Mária-kertben szintén találtunk betűket és szavakat a rejtvényhez, majd a rövid pihenő és az ötödik elmélkedés felolvasása után neki vágtunk az utolsó kilométerünknek. Ezt a szakaszt beszélgetve, énekelve tettük meg.

Az Erdőkürti Szentlélek templomnál, illetve a mellette álló zarándokháznál várt ránk Anikó a helyi hitoktató, aki egyben női diakónus is. Neki köszönhetően egy felemelő igeliturgiával zárhattunk a zarándoklatunkat.

A zarándokszálláson, Anikó jóvoltából, frissen sült pogácsa és hideg víz mellett idézhettük fel az út élményeit. Egy Mária Utas „Zarándok lettem” jelvénnyel „kitűntettük” a legifjabb zarándoktársunkat, Bettit, majd búcsúzásként, Anikó gitár kíséretével, közösen elénekeltük az esti háladó éneket, a „Hálát adok az esti órán…” kezdetű dalt.

Vegyes kis csoportunk, fiatalok és egy kicsit régebb óta fiatalok, 18-tól 75 évesig, összeszokott, lelkes csapatként járta végig az utat a gyermek – szülő szeretetkapcsolatért és egyéni szándékokért imádkozva.

A rejtvény megfejtésével, ami egyben Székely János püspökatya mai napra írt imájának záró mondata, mondhatunk hálát a mai 1Úton zarándoklatért és a kapott kegyelmekért: „Szent Család, Jézus, Mária és József, legyetek példaképeink és segítőink.”
Ámen.

Bátyi János
2024. augusztus 10.