1Úton, Pécs-Máriagyűd

Hogy mi egy zarándokszervező legnagyobb kihívása?

Ez volt a 10. 1 úton zarándoknap Pécs és Máriagyűd között, mondhatnám van benne gyakorlatom, de az idei év újak elé állított. Hiába a sok plakát a minden felületen való hirdetés, a sok telefon és üzenet, hogy jövünk…

Amikor azt hiszed, hogy idén annyian leszünk, mint még sosem akkor ki gondolná, hogy a nem is a 4 napos ünnep, hanem a hőmérséklet tartja otthon az embereket. Hát igen, az ördög a tűzzel játszik…amikor nappal 40 fölé, éjszaka 30 körülire kúszik a hőmérő higanyszála, akkor csak állsz ½ 2 kor (hajnalban) a parkolóba néhány zarándoktárssal és várod a többieket…. és törölve homlokodról a cseppeket valahol megérted, hogy miért nem mertek elindulni… Mindössze 6-an indulunk neki az éjszakának a fejlámpáink pislákoló fényénél egy közös ima után. 5 nő és egy férfi Bátyi János személyében aki ráadásul Püspökhatvanból (Pest megyéből)érkezett hozzánk. Ő maga is Mária utas önkéntes, ő 10-én vezette az 1 úton zarándoklatot 1 héttel korábban. Mondtuk is, neki, hogy ezért kellett ilyen messziről eljönnie, hogy vigyázzon a hölgyekre

Pogányban az utcai lámpa fényénél tartottunk egy bemutatkozó kört, leülünk egy kis elmélkedésre, beszélgetésre. Elhagyva Pogányt 2 zarándoktárs csatlakozott hozzánk Egerágról, szintén hölgyek személyében. Elmondjuk a rózsafűzért, többször megállunk elmélkedni a szülő-gyermek szeretet kapcsolatokon hisz az idei 1 úton imáit és lépteit ezért ajánljuk fel. Van mit bőven megbeszélni! Mindenki hozta az útra a kis csomagját a nagyszülőktől, szülőktől, illetve gyerekként, szülőként is. Feltárulnak előttünk sorsok, az út egy-egy szakaszára kapott kérdések előhívnak bennünk emlékeket, jókat és rosszakat, mosolyt és könnyeket kicsaló sztorikat egyaránt, tanítva, reményt nyújtva, erőt adva, tanácsot kérve egymástól. Ma nem volt látványos a napfelkelte, de észre se vesszük, csak azt, hogy egyszer már kivilágosodott. Bisséhez közeledve már előkerültek az énekes könyvek, így különös ébresztőben lehetett a falunak része

A buszmegállóban a szülők várták egy kis szeretetlakomával és persze frissen főtt kv-val a csapatot, nagy szeretettel. Végtelen nagy hála van bennem, hisz volt olyan év, amikor a lányom, és már többed ízben a szülők vállalták be ezt a kedves feladatot. Itt még egy eltévedt zarándokot vártunk be és egy újonnan csatlakozót aki az éjszakai műszakból most szabadult, így már 10-en folytattuk utunkat, és Jánosnak is megszűnt az egyeduralma.

A Tenkes hegy megmászása szokás szerint szent csendben telt, még egy utolsó elmélkedés a hegytetőn majd mintha ki lett volna számítva, pontosan 10-re érkeztünk Máriagyűdre. A papság már beöltözve hosszú sorban állt Mária előtt ahova mi is beköszöntünk majd elhelyezve napraforgó csokrunkat lábainál vonultunk énekünkkel a szabadtéri oltárhoz és tettük le zarándokkeresztünket, hogy együtt ünnepeljünk a Pécsi Egyházmegye búcsúján ahol Andor atya még külön köszöntötte is az 1 úton zarándokait.

A gyönyörű szentmise után részt vettünk a körmeneten majd mindenki hazatért a házi feladattal: a nap ajándékaira tekintve a hazaúton fogalmazzunk meg legalább 1 dolgot amiért köszönetet mondunk szüleinknek, gyermekeinknek! A szeretetkapcsolatok fenntartása nagy feladat, még ha könnyűnek is tűnik, és oly jó, hogy van kihez fordulnunk, hisz Mária mindig a segítségünkre siet ha kérjük!

Pécs, 2024.augusztus 17. Tóth Erika