1Úton Galgamácsa – Erdőkürt beszámoló 2025.

1Úton beszámoló, Galgamácsa – Erdőkürt szakasz, 2025. 08. 16.

Idén a Szentév jegyében a Remény zarándokaiként indultunk útnak az 1Úton zarándoklaton. Nagyboldogasszony ünnepének másnapján a Galgamácsai Szent Kereszt Felmagasztalása templomban gyülekeztünk. Ebben az évben is vegyes csapat indult útnak, a legfiatalabb 14, míg a legidősebb 70 évesen teljesítette a távot. Néhány nyugdíjas korú zarándoktárs az előzetes jelentkezés ellenére, a nagy melegre való tekintettel, lélekben volt „csak” velünk. A tizenkilenc útnak induló átlagéletkora (50 év) fiatalosnak mondható.

A bevezető gondolatok és zarándoklatról való tudnivalók ismertetése után Joel atya egy evangéliumi idézettel és áldásával indított útnak, valamint közösen elimádkoztuk Székely János püspökatya erre az alkalomra írt imáját. A központi lelkitartalom első állomását még a hűvös templomban végeztük el. Szent Kinga életének példáján keresztül néztünk rá a reményre.

Indulás előtt a templom előtt rövid bemutatkozást tartottunk, ki – miért, kiért érkezett az útra.

Régi himnuszunk, a Boldogasszony anyánk énekével kezdődött a zarándoklatunk. Az újtelepi feszülettől a rózsafűzér bevezetőjét a zarándokokért és családjainkért mondtuk, majd az örvendetes rózsafűzér első titkát a Mária Úthoz beérkezett szándékokra és betegek gyógyulásáért imádkoztuk. A második állomás elmélkedését, Márton áron életével és Ferenc pápa gondolataival a Rózsa-kút panzió előtti fák árnyékában hallgattuk meg. A déli harangszó már az erdő fáinak árnyékában ért, ahol az Az Úrangyala imádság után a második rózsafűzér titok imádságát a hálának szántuk. Többek között hálát adtunk Bernadettért és kisfiáért, akik ma lélekben voltak velünk. Berni, édesanyjával és keresztanyjával velünk zarándokolt az elmúlt két évben és sokat imádkoztak gyermekáldásért. A kisfia a zarándoklatunk napján volt két hónapos. A hálaima szólt egy Mária Rádiós futárönkéntesünk súlyos betegségből való felépülése miatt is. Istennek legyen HÁLA! (De miért nehezebb a kérések helyett a hála szavait megfogalmaznunk?)

Az Ecskendi erdőben található lovarda és lőtér állomásunknál elköszöntünk négy társunktól, Ők eddig tudták vállalni a gyaloglást ebben a tikkasztó hőségben. Itt Bódi Magdi tanúságos életét ismertük meg, majd Szent II. János Pál pápa székfoglaló homiliájából olvastunk részletet: „A félelem a remény ellentéte. Ne féljetek!”

Ezután csend szakasz következett, amire a „meghallgatott imádságról” szóló rövid elmélkedéssel hangolódtunk. A szilencium után a rózsafűzér harmadik titka a Békéért szólt. A rózsafűzérek szüneteiben énekeltünk és sokat beszélgettünk a reményről és zarándokélményekről.

Délután kettő után érkeztünk meg a Rózsa-kúthoz, ahol újabb zarándoktárs csatlakozott hozzánk és hosszabb pihenőt tartottunk. Nagyon jól eset mindenkinek a hideg forrásvízzel felfrissülni. Itt a 4-ik állomás szentjeként Árpádházi Szent Erzsébet példáján keresztül elmélkedhettünk a reményről, majd dicsőítő zene hallgatása után közösen elénekeltük az Ima a Hazáért című dalt. Folytatva utunkat a 4-ik rózsafűzér titok imádsága került sorra, amit a születendő, vágyott gyermekekért és az édesanyákért mondtunk. Énekszóval kerültük meg a Rózsa-tavat, majd a vaddisznóskertben az ötödik rózsafűzér titkot a halottjainkért imádkoztuk.

Az „Ó Mária Isten anyja” énekével értünk négy órára az erdőkürti Mária kerthez. Itt az ötödik állomás szentjeként felidéztük Szent László király életét, és Szent II. János Pál pápa szavaival elmélkedtünk a jó választásról. Énekszóval érkeztünk meg az erdőkürti Szentlélek templom mellett álló zarándok szálláshoz, ahol a rövid felfrissülés és pihenés közben egy tanúságos történetet hallgattak a megfáradt zarándokok az angyalról és egy fiatalemberről. Zarándoklatunkat egy szívhez szóló igeliturgiával zártuk, amit az erdőkürti vendéglátónk, Anikó, női akolitusként tartott meg számunkra. Ahogy a zarándoklat elején most is elimádkoztuk Székely János püspökatya erre az alkalomra írt imáját, majd az esti hálaadó dallal búcsúztunk egymástól és az erdőkürti templomtól.

A Remény zarándokaiként indultunk és Reménnyel telt szívvel térünk haza otthonainkba.

Adjunk hálát a mai szép zarándoklatért is!

Bátyi János
2025.08.16.