1Úton Mór-Bodajk beszámoló 2025.

Augusztus 16-án 1Úton A REMÉNY ZARÁNDOKAI Mór-Bodajk szakaszon

A kezdetektől vezetem az 1Úton zarándoklatot Mór-Bodajk szakaszon. Korábban Csókakő érintésével egy hosszabb útvonalon mentünk, de amióta elkészült a Mór-Bodajk kerékpár és zarándokút, azóta ezen gyalogolunk. Egy rövid, 6 km-es szakaszon, de annál nagyobb lelkesedéssel, Ambrózy Tamás plébános atya áldásával, 18-an indultunk el. A Plébánia templomban a szentév és az 1Úton mottójáról beszéltem. Mindenkinek kiosztottam a logót és felolvastuk a szentév himnuszát. 35 C fokos hőségben, énekelve haladtunk Mór központjától a kerékpárút irányába. A lelki programot a Máriaút tematikája alapján állítottam össze.

Az állomások témái : 1. Érkezz meg, hogy elindulhass, 2. Félelemmel vagy reménnyel indultunk el?, 3. Bármikor átölel az Isten?, 4.Elmélkedés a reményről – Szent Erzsébet életén keresztül, 5. Légy az erény embere. A dicsőséges rózsafüzért imádkoztuk útközben és a Skapuláré énekkel köszöntöttük a Segítő Szűz-Máriát a Bodajki Kegytemplomban. A zarándokudvaron találkoztunk a Gántról és a Bodajk-Fehérvárcsurgó-Bodajk- ról érkezett zarándokokkal. Keresztutat jártunk az árkádok alatt, a Kálvária nem tudtunk felmenni a nagy hőség miatt. Megható volt a végén, közösen elénekelt „ Van egy jó hely” c. ének. Nekünk, móriaknak, évszázadok óta zarándokhelyünk Bodajk. A Mária-napi búcsúra minden évben több százan mennek el, és minden hónap 13-án a fatimai áhítatra is átlagosan 30-40-en, ki-ki gyalog, kerékpárral, autóbusszal, személyautóval.

A záró szentmise előtt Mórócz Tamás kanonok köszöntötte a zarándokokat, a szentmisét Hortyik Gábor ezüstmisés atya mutatta be. Az oltár körbejárása után a templom előtti Szent család szobornál egy közös fotózás után, lelkileg feltöltődve búcsúztunk el egymástól.

Személyes élményemmel zárom beszámolómat. Minden évben nagyon készülök a zarándoklat vezetésére. Már év elején a szentév meghirdetésekor, de különösen a lelki tartalom összeállításánál, leginkább „A Remény zarándokai” mottó és logo fogott meg. Annyira kifejezi a katolikus hit lényegét: Hit-Remény-Szeretet és „egymásba kapaszkodás”. Gyermekkoromban volt egy arany nyakláncom, melyen egy hármas medál volt: kereszt-szív- horgony. Nem emlékszem, hogy a szív hogy tűnt el, a horgony eltört (sajnos nem javíttattam meg), de a kereszt megvan és ma is hordom. Fiatal koromban nem, csak most 72 évesen tudatosult bennem és értettem meg, hogy ennek a hármas egységnek milyen szerepe van az életemben. A hit és szeretet örökké fontos volt, de a remény sokszor elhagyott. Ez a zarándoklat is megerősített abban, hogy még nem késő és a „a remény emberévé kell válnom”, meg kell találnom a horgonyt, amibe kapaszkodhatom az élet viharában.

Védőszentem, Szent Erzsébet életpéldája, „ma is arra tanít, hogy a remény nem azt jelenti: „minden rendben van”, hanem azt, hogy „a történet még nem ért véget”. És amíg van szeretet, addig van jövő is.”

Grüll Erzsébet
zarándoklatvezető