1Úton Ausztria beszámoló

Amikor Weigl Zsuzsannától átvettem az ausztriai szakaszok megszervezésének feladatát voltak félelmeim, hiszen Mariazellben sem jártam még, sőt zarándoklaton sem voltam korábban - nemhogy részt is vegyek egynek a szervezésében. Ráadásul a kapott számtalan elérhetőség ellenére sok oszlopos túratagról kiderült, hogy sajnos egészségi állapotuk nem teszi lehetővé, hogy idén részt vegyenek a zarándoklaton, vagy éppen az időpont változás miatt nem tudnak csatlakozni. Tovább súlyosbítva a helyzetet néhány email is vakvágányra került, így például a bői polgármester és csapata sem tudott jönni, akikre pedig biztosan számíthattunk volna ha időben értesítem őket. Odafentről azonban mindig érkezik segítség, bárhogyan szerencsétlenkedjék is az ember.

Az új időpont például mint kiderült pontosan egybeesett a Kőszeghegyaljai Római Katolikus Plébánia gyülekezetének Loyd atya által Mariazellbe szervezett autóbuszos zarándoklatával, amit ráadásul néhány napra rá augusztus 20-án a burgenlandi horvát nemzetiségűek hagyományos zarándokútja követett. https://www.facebook.com/groups/340584104427698/posts/1288613309624768/ https://martinus.hu/hu/kozlemeny/a-burgenlandi-horvatok-102-zarandoklata-mariazellbe

A célállomás, és a határtól legtávolabbra eső szakaszok kérdése ezzel megoldódott, a kőszegi törzstagokra maradt tehát két szakasznyi táv Krumbachtól nyugatra Weiglné vezetésével, Lékától a frissen becsatlakozó testvérek gyalogoltak be Kőszegre, mi pedig a nejemmel kettesben lekerekeztük a kettő közötti szakaszokat.

A zarándoklat reggelén édesapám szállított ki néhány csoportot a kiindulópontokra, mi is így kerültünk Krumbach-Markt Szent István templomához kerékpárostul. A tájékozódás eleinte nem volt nehéz, és a választott országúti bringák is megfelelőnek bizonyultak, de ez hamar megváltozott a szomszédos Katzentürl erdőbe érve. Persze ha úgyis vállon viszi az ember a hegyre a biciklit, akkor az legalább legyen könnyű. Eltévedésből is kijutott bőven, jó néhányszor kellett visszamenni a legutóbbi elágazáshoz, ahol semmi nem jelezte a helyes útvonalat. Leginkább a kápolnák, útszéli feszületek és Mária szobrok sokasága erősítette meg, hogy jó úton járunk és csendesített el minket egy-egy ima erejéig. Greml-től egyre járhatóbb lett az út, és pazar kilátás nyílt a környező falvakra, völgyekre, várakkal tűzdelt szubalpesi hegyekre. Az érkezés Kirschlag Keresztelő Szent János plébániatemplom komplexumához már igazi felüdülés volt, gyönyörű idő, tükörsima aszfalt és hosszú lejtők jelezték, hogy a nehezén túl vagyunk. Steinbach, Pilgersdorf, Bubendorf, Deutsch Gerisdorf - csak a féket kellett meghúzni mikor a falvak nevezetes templomaihoz értünk. Így találkoztunk a helyi fília önkénteseivel is Langeckben, akik búcsúra készítették fel éppen Nepomuki Szent János templomukat. Tőlük tudtuk meg, hogy ők is szerveznek évente zarándoklatokat, nemrég éppen Velembe. Még egy német nyelvű zsoltárt is kaptunk, melyet az esti mise utáni körmenetre nyomtattak - de megígértük mi is elénekeljük majd hazaúton. A festői látképű, tóval körülvett Léka Szent Miklós temploma és a csendes, völgyben meghúzódó Hammer után nem sokkal utolértük a gyalogos Mária utas zarándokcsapat ifjúsági különítményét. Ezt követően mi is két lábon folytattuk tovább, megbeszélve friss testi-lelki élményeiket, valamint a kapott elmélkedést.

Rőtfalva Sarlósboldogasszony templomát már épp zárni készült a sekrestyés, mikor észrevett minket az előtérben. Miután megtudta mi járatban vagyunk, lelkesen be is invitálta kis csapatunkat, és mesélt a templom nevezetességeiről, különleges kettős főhajójáról, és az egy nappal korábban lezajlott Nagyboldogasszony zarándoklatról. Innentől már csak egy rövid, Rózsafüzérrel töltött erdei szakasz választott el minket úti célunktól, Kőszegtől.

A városba érve előbb Weigl Zsuzsa köszöntött minket frissítőkkel és jó anekdotákkal az évtizedes zarándok gyűjteményéből (ők aznap hajnalban indultak Kirchberg felé a nagy meleget elkerülendő, így órákkal előttünk hazaértek a városi mikrobusszal) majd Kirner Zoli atya várta az egyesült Mária utas zarándokcsoportot emlékezetes és valóban szívhez szóló szentmisével a Jézus Szíve templomban. A kegyelemből és lelki élményből azonban kijutott későbbre is, hiszen épphogy kiléptünk a templomból, már kezdődött is az Angelica leánykar jótékonysági koncertje a néhány száz méterre lévő Szent Imre templomban, mely újabb testamentuma volt annak, mily magasságokba emelhet minket a hit és közösségvállalás.

Nagyon jó volt megtapasztalni miképp nyit új távlatokat a zarándoklat-élmény testvéreink, önmagunk, és talán Isten megismerésében, még ha a szervezés révén kicsit a sűrűjébe is csöppentem bele. És hiába facebook-esemény, plakátok meg sok egyéb toborzási felület - bizony a személyes elhívásra és korábbi kapcsolatokra nagyobb gondot kell fordítanom jövőre, nehogy bárki is emiatt maradjon ki e lelki barangolásból.