Rákoszszentmihály - Máriabesnyő
cikk, 2026.08.18. 08:07, szerző: sodi
Burai János zarándokvezető beszámolója
Rákosszentmihály – Máriabesnyő 2026.08.15.
Rákosszentmihályról hárman indultunk Hernád Sándor diakónus atya áldásával. Keresztutat jártunk és rózsafüzért imádkoztunk útban Árpádföld felé.
Az árpádföldi Szent Anna templomban Máriusz atya fogadott minket. Útravalónak az áldás mellé hűtött vizet és müzliszeletet is kaptunk. Itt csatlakozott hozzánk Évi.
A csömöri templomban már az ünnepi szentmisére készülődtek. Vendéglátóink – mint már évek óta – Zsuzsi és Laci voltak, akik a lelki támaszuk mellett minden évben gondoskodnak a zarándokok testi táplálásáról is. Hála és köszönet munkájukért.
Ennél az emlékműnél elénekeltük az Ima a Hazánkért című népéneket. Az emlékművet 1914-ben – az I. világháború kirobbanásának évében – állíttatta Sztarohorszki István és felesége, Fogd Anna. Eredetileg a Kistarcsa felé érkezőket és az onnan távozókat „köszöntötte”, vagyis tipikus faluszéli útmenti kereszt volt. A kereszt középső részén látható idézet Szent István király Imre herceghez intézett Intelmeiből származik. A felirat a következő gondolatot idézi: „Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal…”
Majd folytatódik a képen is olvasható nagyon szép mondattal: „Ám, ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is…”
Ez az Intelmek egyik legfontosabb üzenete: önmagában a hit nem elegendő, annak tettekben, életvitelben is meg kell mutatkoznia.
A kerepesi templomban felkötötték a zarándokszalagunkat. Itt csatlakozott hozzánk Ildikó, Péter és két ikerfiuk, Kende és Szilárd. Ezen az állomáson hosszabb pihenőt szoktunk tartani A helyi hívek szorgoskodásának köszönhetően, évről-évre meleg étellel és finom sütikkel töltekezve vágunk neki zarándokutunk legnehezebb, de talán legszebb szakaszának, a Gödöllői dombságnak.
Erdei ösvényeken, jelzett turistautakon folytattuk utunkat. A szárazságtól szomjazó erdőben gyakran tartottunk rövid ivószüneteket. A rózsafüzér imádságban – egyebek között – esőért is imádkoztunk. Majd a teremtett világ szépségébe belesüppedve, szilenciumban gyalogoltunk tovább, hallgatva a természet csendjét, és benne Isten hangját.
Gödöllőre érkezvén első utunk az új Premontrei templomba vezetett. Rácsodálkoztunk a templom tervezőinek és alkotóinak munkájára. A történelmi építészetet idéző homlokzat a monumentális tornyokkal, a hagyományos térszerkesztést modern építészeti megoldásokkal ötvöző főhajó a díszes falfestményekkel, valamint az oldalhajók a mellékoltárokkal és az orgonával valóban lenyűgöző látványt nyújtanak. A Szent Ágoston tiszteletére emelt templom méltán tekinthető a kortárs magyar templomépítészet figyelemre méltó alkotásának.
A 28 és fél kilométeres út után, testben kissé megfáradva, de lélekben feltöltődve, sok régi, tőlünk távol élő ismerőssel való találkozás örömében fürdőzve vettünk részt a Máriabesnyői Nagyboldogasszony bazilika búcsúi szentmiséjén, és az azt követő körmeneten. Kegyelmekben gazdag, imádságos napot töltöttünk együtt.
Deo gratias!