Galgamácsa – Erdőkürt szakasz

Augusztus 15 Nagyboldogasszony Napja, a katolikusoknál kötelező ünnep. Felmerül a kérdés, hogy ezen a napon csak Mária kegyhelyre lehet zarándokolni, vagy az 1Útonon más úton is tudunk imádkozni a közös szándékért: a békéért?

Ünnepi szentmisével indult a zarándoklatunk. A Galgamácsai Szent Kereszt Felmagasztalása templomban Joel atya mutatta be a liturgiát, mely az áldásával fejeződött be. Orgonakísérettel énekeltük el régi himnuszunk összes versszakát, majd a zarándokok meghallgatták a Mária Út köszöntőjét. A reggeli hálaadó énekünk után készült egy csoportkép az oltár előtt, majd kint a templom árnyékában rövid bemutatkozót tartottunk. 18 fővel indult útnak vegyes kis csapatunk, melyben a legfiatalabb 4, míg a legidősebb 72 éves volt.

A „Béke fejedelme” kezdetű énekkel indult el zarándoklatunk a békéért.

Már 35 ⁰C-hoz közeledett a hőmérséklet, mikor 11 óra körül az Újtelepi kereszthez érkeztünk, ahol első elmélkedésünk a lelki békéről szólt, melyet az elgondolkodtató kérdések követtek.

A lovaspanzió bejáratának hűs árnyat adó fái alatt mondtuk el közösen a Székely János püspökatya imáját a békéről, majd déli 12 óra lévén elimádkoztunk az „Úrangyalát”. Itt vettünk búcsút zarándokáldással a legfiatalabb zarándoktársunktól és mamájától, a 4 éves Narától szép teljesítmény volt idáig is elgyalogolni ebben a hőségben.

Folytatva utunkat rózsafűzért mondtunk az ünnephez igazodva, nem a szombathoz kapcsolódó örvendetes titkokat imádkoztuk, hanem a dicsőséges rózsafűzért.

A galgamácsai erdei lőtérhez érve ebédszünetet tartottunk a fák árnyékában, majd a második elmélkedést – a békében egymással – meghallgatva, a csendszakasszal folytattuk utunkat.

A komoly emelkedőt leküzdve senki nem bánta, hogy most nem énekeltünk!

Kipihenve magunkat a dicsőséges rózsafűzérrel folytattuk az utat, de közben már énekeltünk is egy-egy Mária éneket.

A hűs forrásvizet adó Rózsa-kútnál a hatalmas fák árnyékában pihentünk, ahol a békében a teremtett világgal témájú elmélkedést ismertük meg. Jobb helyet nem is választhattunk volna ennek a gondolatnak.

Mivel Nagyboldogasszony ünnepe a magyaroknak kettős ünnep, Szűz Mária mennybevétele mellett ezen a napon ajánlotta fel első szent királyunk hazánkat a Szűzanya pártfogásába, elénekeltük az „Ima a hazáért” című dalt.

Innen a Rózsa-tó felé indultunk tovább, ahol a következő rózsafüzér tizedet imádkoztuk, ahogy az út során végig, más-más szándékokért. Az utunkba eső zárt Vaddisznós-kertet a meredek kaptatót választva kerültük ki, cserében az erdő árnyas fái alatt pihenhettük ki ezt a megpróbáltatást.

Az erdőkürti Mária-kertbe énekszóval érkeztünk, ahol a következő elmélkedésünk a technológiával való békéről szólt, ami jó kis beszélgetést váltott ki a csoportban.

Az erdőkürti Szentlélek templomhoz énekelve érkeztünk és vonultunk be, ahol utolsó témánk: „békében Istennel” mondatai meghatóan foglalták össze a mai nap lényegét, aminek az utolsó bekezdése így szól: „Amikor most hazaindulsz, ne csak a megtett kilométereket vidd magaddal. Vidd magaddal azt a csendet is, amelyben talán meghallottál egy halk hívást. Lehet, hogy nem oldódott meg minden. De talán már tudod, hogy nem egyedül kell tovább menned.”  De most is fülemben cseng a házifeladatként kapott kérdések egyike: ha ma csak egyetlen mondatot mondhatnék Istennek, mi lenne az?

Erdőkürti vendéglátónk, Anikó vezetésével elimádkoztuk az esti zsolozsmát, majd közösen elénekeltük az esti hálaadó énekünket. Egy kis beszélgetés után a zarándokházban búcsút vettünk egymástól és vendéglátónktól.

Mai zarándok utunk után talán mindenki hasonló válasszal a szívében tért haza. Úticélunk nem egy Mária kegyhely volt, de az úton gazdagodtunk egy útitárssal, a Szentlélekkel, akivel az Ő házába érkezhettünk, az erdőkürti Szentlélek templomba, a békéért imádkozva.

Kérjük, hogy kísérje további utunkat, életünket áldásával. Ámen.

Bátyi János

2026.08.15.