Ausztria

Tanulva a tavalyi hibáimból idén már tavasz végén nekiálltam felvenni a kapcsolatot a korábbról ismert zarándok és túra tagokkal, illetve nem hagyott nyugodni egyetlen megválaszolatlan email sem. Meg is lett a gyümölcse, júliusra már elegendő visszajelzést kaptam és körvonalazódni kezdett, hogy ki melyik szakaszt tudja majd teljesíteni.

Szerencsére az előző évhez hasonlóan a kőszegszerdahelyi gyülekezet most is elutazott Mariazellbe Loyd atya vezetésével, a horvát nemzetiségi közösség pedig (már több mint századik alkalommal) augusztus végén gyalogolta végig a teljes távot Petkovics Sándor szervezésével. Idén ráadásul a kőszegiek körében nagy hagyománynak örvendő rőtfalvi zarándoklat pont augusztus 15-ére esett így egyetlen talpalatnyi föld sem maradt bejáratlanul. Ez utóbbinak a zárómiséjére terveztünk becsatlakozni mi is.

A régi motoros, kemény magnak mondható zarándok csapat Aspang Marktból indult még reggel a kőszegi önkormányzati kisbusszal (ez úton is köszönet érte), de ide csatlakozott be egy pesti-szombathelyi zarándok különítmény is munkatársam odaadó toborzómunkájának hála. A bői polgármester vezetésével egy tucat gyalogos zarándok indult Krumbachból, én pedig az immár öt fősre duzzadt kerékpáros szakágat kísértem onnan vissza először Rőtfalvára, majd gyalogosan Kőszegre. 

Az indulás csöppet sem volt zökkenőmentes, a vonóhorgos tartó sehogy sem akart stabilan megállni, az egyik bicikli vázcsöve pedig minden tetőcsomagtartós helyre túl vastagnak bizonyult. Ám 2-3 spanifernek köszönhetően egy óra késéssel neki tudtunk indulni az útnak, a további fohászok pedig megóvtak a közúti ellenőrzéstől így a tűző napon és nyílt terepen ugyan, de jó tempóban érkeztünk meg a kirschlagi Keresztelő Szent János plébániatemplom épületegyütteséhez.

A megkésett indulás ellenére hosszan elidőztünk a gótikus kőbordák hűvösében, hol testi-lelki felfrissülésben lehetett részünk. (Ez jó döntésnek bizonyult, mert a kisebb falvak templomainak többségét az út további részén zárva találtunk.) Ráadásul az itt kiállított, Újszövetségi eseményeket bemutató makettsorozat és a 3 Euróért elvihető palackozott szenteltvíz is kuriózumként hatott számunkra. Az udvari melléképületek egyikében elhelyezett mosdóban pedig feltölthettük meglepően hamar megcsappant vízkészleteinket, hogy aztán újult erővel vágjunk neki az innentől már makulátlan osztrák kerékpárúton haladó, Lékára vezető szakasznak.

A lékai Szent Miklós templom kora barokk stílusú jegyei és gazdag beltere speciális hangulatot kölcsönöz az egyébként kriptájáról is híres épületnek. Ugyancsak látványos a tóval körülölelt magaslatot elfoglaló vár, melyet megkerülve jutottunk a dimbes-dombos, de legalább nagyrészt árnyas rőtfalvi útra. Ezen etapon behoztuk a lemaradást, nagy hajrával még éppen beestünk a rőtfalvi szentmise kezdésére. A környező téren és utcácskákon már amúgy is falusi búcsú hangulat uralkodott, annak minden tárgyi és személyi kellékével. A
falu apraja főleg itt volt megtalálható, míg a nagyja a templomban ünnepelte Szűz Mária  mennybemenetelének napját Kirner Antal Zoltán atya celebrálásával. A hívekkel teli, egészen egyedülálló felépítésű kettős főhajó, valamint a számos helyről ideérkező zarándokok szívéhez szóló szentbeszéd is mély benyomást tett kis csapatunkra.

A mise után pedig, frissítők körében oszthattuk meg a többi szakaszt bejárt zarándoktársainkkal lelki  élményeinket, kegyelmi pillanatainkat. A gondviselésnek hála mindenki rendben megérkezett, még a Krumbachban hagyott autómmal is boldogult az Aspang Marktból induló csapat így nem kellett azért külön valakinek visszautazni, ami pedig az ilyen A-ból B-be tartó túráknál bizony nyűg tud lenni.

Hazafelé becsatlakoztunk a Kőszegről jövő rőtfalvi zarándokok csoportjába, és a bicikliket gyalog tolva tettük meg a fennmaradó kilométereket. Az erdőben még utunkat állta néhány kidőlt fa, de a hívek segítségével könnyedén vettünk minden akadályt.

Kőszegre érkezve a Köpenyes Madonna szobornál elmondtuk záró imáinkat, majd a Szent Imre templomban búcsút vettünk egymástól. Remélhetőleg persze csak időlegesen, hiszen a zarándoklat mindenkiben jó  élményként ver erős gyökeret, Isten segítségével évről évre újabb hajtásokat és gyümölcsöket hoz majd.

Köszönettel a türelemért:
-Miklós-