Récsey Zsuzsa

Hagyományteremtő szándékkal rendezte meg két évvel ezelőtt első ízben a Mária út Egyesület és a Mária Rádió az 1Úton zarándoklatot. A zarándoklat lényege, hogy egy adott napon - Nagyboldogasszony ünnepét követő szombaton - a Mária Út teljes hosszát zarándokok járják végig 10 - 30 km-es szakaszokban. Minden évben más célért ajánlják fel a zarándoklatot: első alkalommal a családokért, másodszor az egységért, idén pedig a gyermekáldásért.

Veszprémet nem érinti a Mária Út, ezért a veszprémi és környékbeli résztvevők a Zirc – Bakonybél vagy a Nagytevel – Bakonybél útvonalat szokták végigjárni. Ebben az évben bővítettük a választékot, megszerveztük a Veszprém - Bakonybél szakaszt. Újdonság volt az is, hogy aki nem akart vagy nem tudott volna este Bakonybélből hazautazni, annak lehetősége volt a Szent Mauriciusz Monostorban megszállni.

Elérkezett a nagy nap. Reggel fél 7-től gyülekeztünk a Szent László templomnál. Örömmel üdvözöltük a régi zarándoktársakat, s tán még nagyobb örömmel az újakat. Felolvastuk Böjte Csaba ferences testvér zarándokokhoz írt levelét, majd vezetőnk, Szabó Tamás tájékoztatott a tudnivalókról. Énekszóval indultunk 33-an a 33 km-es útra.

Erdőn-mezőn áthaladva értük el első pihenőhelyünket, Márkót.

Zarándokkeresztünket mezei virágokból kötött csokorral díszítettük fel.

Kis csapatunk egy 5 tagú családdal bővült, köztük egy 7 éves kisfiúval. Ő volt a zarándoklat legfiatalabb tagja, a legöregebbek pedig nagymama-nagypapa korúak. A templomban felolvastuk Csaba testvérnek szintén erre az alaklomra írt imáját, majd folytattuk utunkat.

Szép példáját tapasztaltuk meg, mit jelent a zarándoklás annak, aki egyszer már belekóstolt. Egy Márkón élő zarándoktársunk a nagy hírverés ellenére sem szerzett tudomást a mai eseményről. Amikor a házuk előtt elhaladtunk, éppen a kertben tevékenykedett. Amint meghallotta, kik vagyunk és hová tartunk, ott hagyott csapot-papot, kertet, szerszámokat, és boldogan jött velünk tovább.

Utunk legnehezebb szakasza következett: 8,5 km folyamatos emelkedő országúton, tűző napon.

Énekkel, rózsafüzér imádkozással buzdítottuk magunkat és egymást, ami olyan jól sikerült, hogy a tervezettnél egy órával hamarabb értünk következő megállóhelyünkre, Hárskútra. Így az ebédelés mellett jutott arra is időnk, hogy pár szóval bemutatkozzunk egymásnak.

Újabb 9 zarándok csatlakozott hozzánk. Természetesen a templomba is betértünk, ahol az imádság és ének mellett az újak kedvéért ismét felolvastuk Csaba testvér levelét és imáját.

Kedves helyi asszonyok pogácsával és ásványvízzel kínáltak minket.

Innen egy murvás úton jutottunk a harmadik pihenőhelyünkre, Pénzesgyőrbe.

Még itt is csatlakozott hozzánk egy zarándoktárs. A kultúrház udvarán telepedtünk le.  A helybéliek hideg ásványvízzel vártak minket, ami nagyon jól esett a nagy melegben. Az Ároni áldással köszöntük meg kedvességüket.

Az út során volt egy kísérő autónk is, amely a csomagokat szállította, valamint az elfáradt zarándokokat egy-egy szakaszon.

Pénzesgyőr után egy darabon ismét országúton haladtunk, majd az utolsó néhány km-t már a Mária Úton tettük meg. A szép erdei ösvény valódi felüdülés volt a sok országút és murvás út után.

Bakonybél határában meglepetés ajándék várt ránk: Zircről induló zarándoktársaink a Borostyán kútnál megvártak minket. Nagyon megörültünk egymásnak.

Együtt vonultunk énekszóval a templomba, ahol a Nagytevelről érkező zarándokokkal és a Bakonybéli hívekkel találkoztunk.

A napot a szentmise koronázta meg, melynek fő celebránsa Halmos Ábel perjel volt.

1Úton zarándoklat 2017-ben is lesz. Szeretnék mindenkit bátorítani, hogy vegyen részt rajta, élje meg a zarándoklás szépségét, örömét! Aki az 1Úton jár, jó úton jár!